Mitől függ, kialakul-e a vonzalom?

A hasonlóság vonzó?

Számos vizsgálat arra enged következtetni, hogy erős fizikai vonzalmat gyakran azok a személyek váltanak ki belőlünk, akik bizonyos szempontból hozzánk hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy legalábbis mi magunk ösztönösen úgy érezzük, hogy az illetőben van valami hozzánk hasonló. Természetesen ez általában nem tudatos szinten zajlik. Az ösztönösen észlelt hasonlóságon alapuló vonzalom teóriáját támasztják alá többek között azok a kutatások, melyekben a résztvevőknek különböző arcokat kellett rangsorolniuk aszerint, hogy mennyire tartják azokat vonzónak. Az eredmények alapján a személyek azt az arcot találták a legvonzóbbnak, melyben a saját arcvonásaikkal találkoztak, azaz az esetek döntő többségében azt a képet választották, amelyet úgy alakítottak át előzőleg, hogy az illető arcvonásait összekeverték egy ellenkező nemű személy arcvonásaival.

Ugyanakkor a kutatások eredményeiből az is kiderül, hogy a vonzónak minősített személyekről a vizsgálatok résztvevői egyúttal azt is feltételezték, hogy bizalomgerjesztőbbek, megbízhatóbbak és hűségesebbek lehetnek, mint a számukra kevésbé vonzó személyek. Ezen felsorolt tulajdonságok meglétéről vagy éppen hiányáról tehát sokszor már pusztán egy arc, különösen egy tekintet vagy akár egy nonverbális gesztus észlelése alapján képesek vagyunk feltételezésekbe bocsátkozni. Egy tartós párkapcsolatban érthető módon különös jelentősége van a megbízhatóságnak mint tulajdonságnak, ezért nem véletlen, hogy a fizikai paraméterek értékelésénél is befolyásol minket az a meggyőződésünk, hogy az  illetőre ez a tulajdonság jellemző. Annak feltételezése tehát, hogy az illető megbízható és hűséges, fizikailag is vonzóbbá teheti őt a szemünkben.

vonzalom hasonlóság-elmélete alapján továbbá feltételezhetjük, hogy a tudattalanul sajátunkhoz hasonlatosnak érzékelt arcvonások az ismerősség érzését is kelthetik bennünk, azért hathatnak ránk ilyen erőteljesen.  Értelemszerűen számos tulajdonságot, vonást örökölhetünk szüleinktől, vagyis melyekkel mi rendelkezünk, illetve melyeket felfedezni vélünk egy másik személyben, egyúttal rájuk is emlékeztetnek bennünket. A szüleinkhez mint elsődleges gondozóinkhoz kapcsolódó korai tapasztalat, mely alapján rájuk számíthatunk, tehát magyarázhatja, hogy miért is tartjuk sok esetben a hozzánk hasonló embereket egyúttal bizalomgerjesztőbbnek és megbízhatóbbnak is. Mindemellett a fizikai megjelenésen alapuló hasonlóság észlelése annak a benyomásnak a kialakulásához is hozzájárul, hogy az illető olyasvalaki, aki személyiségvonásait illetően is hozzánk hasonló ember lehet, ami tovább fokozza vonzerejét.

Mindezek alapján azonban könnyen beláthatjuk, hogy a vonzalom kialakulásában a „felszíni”, fizikai tulajdonságoknak valóban nagy szerepe van, azonban az ezek alapján levont ösztönös, sokszor nem is tudatosuló következtetések időnként félrevezetőek lehetnek, és csak jóval később döbbenünk esetleg rá, hogy valójában nem sok hasonlóság van közöttünk az illetővel. Ez tehát azt jelenti,-mint ahogy már korábban is utaltam rá-, hogy ha valakit vonzónak tartunk, hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokkal is felruházni őt, melyekkel valójában nem rendelkezik. Többek között erre is utal tehát a fentebb említett közismert kifejezés, mely szerint a „szerelem vak”.

 

A vonzalom biokémiai háttere

A szexuális ösztönkésztetés, drive természetesen nem csak az emberekre jellemző, hanem az állatvilágban is ugyanúgy jelen van mint fontos hajtóerő.  A vonzalom az állatvilágban elsősorban az energiaszint emelkedésében, a kiszemelt egyedre összpontosuló figyelemben, illetve a megszerzésére és „birtoklására” irányuló törekvésben érhető leginkább tetten.

A szexuális drive neuroendokrinális hátterét illetően közismert tény, hogy emlősökben elsősorban az ösztrogénekkel és androgénekkel hozható összefüggésbe. Agyi képalkotó eljárásokkal egyértelműen kimutatható bizonyos agyi területek fokozott aktivációja  a szexuális arousal-lal összefüggésben, többek között ilyen a hypothalamus vagy az amydala.

Mindemellett jellemző, hogy a phenil-etil-amin (PEA) serkenti, illetve szabályozza a norepinefrin és a dopamin termelését, és egyidejűleg csökkenti a szerotonin-szintet. A fokozott norepinefrin termelődés elsősorban olyan fiziológiai reakciókat produkál, mint pl. a torokban dobogó szív, a tenyér izzadása vagy a vérnyomás megemelkedése.

A dopaminról köztudott, hogy az agy jutalmazó rendszerével hozható összefüggésbe, vagyis olyankor termelődik, amikor valamilyen számunkra kellemes érzéssel járó élményt élünk át, ilyen lehet akár pl. az étkezés is. Ugyanakkor a szerelem hatására a dopamin a különböző függőségek esetén tapasztalható mennyiségben termelődhet, ez okozza az eufória érzését. Tulajdonképpen tehát ez az oka annak, hogy a szerelem is egyfajta függőséget eredményez. Mindeközben pedig annak hátterében, hogy ilyenkor a prioritások teljesen átalakulhatnak, valamint hogy a hétköznapi teendők kevésbé érdekelnek bennünket, vagy képtelenek vagyunk ezek elvégzésére megfelelően összpontosítani, a szerotonin-szint csökkenése is áll. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy szexuális együttlét során endorfin szabadul fel, ami szintén hozzájárul a határtalan boldogság érzéséhez.

Ugyanakkor az oxitocin termelődésének is nagy jelentősége van a szerelem, illetve elsősorban a kötődés kialakulásában, ugyanis a szerelmesek az egymás közelsége során átélt euforikus állapotot szeretnék minél gyakrabban megtapasztalni, így igyekeznek egyre több időt együtt tölteni, ami pedig további oxitocin termelődését eredményezi.

 

Felhasznált szakirodalom:

Brewer, G., Abellb, L. (2017). Machiavellianism, Relationship Satisfaction, and Romantic Relationship Quality. Europe’s Journal of Psychology, Vol. 13(3), 491–502, doi:10.5964/ejop.v13i3.1217

Grant-Jacob, J. A. (2016). Love at First Sight. Frontiers in Psychology. DOI:10.3389/fpsyg.2016.01113

Lopez-Cantero, P. & Archer, A. (2020). Lost Without You: the Value of Falling out of Love. Ethical Theory and Moral Practice. doi.org/10.1007/s10677-020-10067-2

Sadikaj, G., Moskowitz, D. S., Zuroff, D. C. (2017). Negative affective reaction to partner’s dominant behavior influences satisfaction with romantic relationship- Journal of Social and Personal Relationships  Vol. 34(8) 1324–1346  DOI: 10.1177/0265407516677060

Sternberg, R. J. & Weis, K.: The New Psychology of Love. New Haven, Yale University, 2008.

Sumter, S. R.,  Peter, J.,  Valkenburg, P. M. (2013).  Perceptions of love across the lifespan- Differences in passion, intimacy, and commitment. International Journal of Behavioral Development. DOI: 10.1177/0165025413492486

Swami, V. (2011). Love at First Sight? Individual Differences and the Psychology of Initial Romantic Attraction. The Wiley-Blackwell handbook of individual differences. Oxford Wiley.  DOI: 10.1002/9781405184359.ch29

Torras-Gómez, E., Puigvert, L. Aiello, E., Khalfaoui, A. (2020). Our Right to the Pleasure of Falling in Love.  Frontiers in Psychology.doi.org/10.3389/fpsyg.2019.03068

Yu, V.,  Kostenko, K, Klein, G (2018). Self-Determination in Romantic Relationships: Findings from the Russian Adaptation of the Couple Motivation Questionnaire. Basic Research Program. Series: Psychology.